CSALÁDÉPÍTÉS


Életem során számtalanszor megtapasztaltam, hogy az igazán nagy célok megvalósításához kell egy csapat. A “csapatodban” vannak olyanok, akik egyszerűen csak azzal adnak erőt, hogy vannak és melletted állnak. Mások ötletekkel vagy akár kritikával támogatnak. Olyanok is lehetnek, akik idejüket, energiájukat és tudásukat adják. A családtagok, barátok, kollégák, edző, oktató, a közösséged tagjai. .. mind olyan erőforrások, amelyekkel számolhatsz. Mi lenne, ha rájuk, mint csapatra gondolnál és ekként kezelnéd őket?

Felmerül a kérdés, hogy vajon tudunk-e csapatként tekinteni a saját családunkra?
Teszünk-e érte, hogy legfontosabb csapatunkat építsük, tudatosan és folyamatosan?

Vannak olyan mérföldkövek egy család életében, amikor a korábbi egyensúly természetszerűleg megbomlik. A legtipikusabbak a gyerekek életkori történéseihez kapcsolódnak (születés, közösségbe kerülés, iskola, kamaszkor, stb.), de a szülők munkahely váltásai, körülményeinek megváltozása, válás, patchwork családok mind mind olyan helyzetek, amikor a családi harmóniát újra fel kell építeni.

Olykor azonban nem is szükséges nagyobb változás. Elég, ha a szülők egyike, vagy mindkettő túlterheltté válik, mert túlságosan előtérbe kerül a család anyagi stabilitásának biztosítása, esetleg egy idős szülőről való gondoskodás, fennálló konfliktushelyzet, esetleg problémamegoldásra fordított energia. Talán a mindennapokban fel sem tűnik, hogy alig van kommunikáció a szülők között, vagy a gyerekekkel, az együtt töltött idő csak a kötelezettségek teljesítésének “ellenőrzésére”, biztosítására szorítkozik.
Aztán egyszercsak beüt a krach… és nem tudjuk, nem értjük, hol romlott, hol rontottuk el.

Ilyenkor bizony jól jön a támogatás.

Segíthetek?

SEGÍTS